Spanyolországi Naplónk,Barcelona

1.nap ( 08.08.07, csütörtök)

Mindketten idegesek voltunk az utazást megelőző nap. Peti nem is feküdt le,én 2 órát aludtam,mivel fél 3-kor kellett kelni. Peti mamája vitt ki minket a reptérre , nagyon kómásak voltunk,de nagyon boldogok,hogy végre eljött a várva várt nyaralás.

A reptéren egy feltűnési viszketegségben szenvedő, ordítva beszélő csajtól hasznos infókat tudtunk meg az országról. Megvettük a buszjegyeket ami bevisz Gironából a központba és metróval mentünk a hostelig. Amikor először megláttuk az épületet azzal vicceltünk, mi lenne ha ilyenben laknánk...és tényleg abban laktunk. Belülről már sokkal barátságosabb volt,mint kívülről. A beszívott recepciósnak kifizettük a szállást,aztán széfbe tettük a csomagok egy részét t és elmentünk vásárolni és tengerpartra amíg nem lehetett átvenni a szobát. Mivel néhány táska nálunk volt eléggé elfáradtunk mire visszaértünk. és délben be is költözhettünk a szobánkba. A tengerparton amint beleharaptam a szendvicsembe láttam,hogy jön felém és gusztustalan, piros pöcsű,pucér pasi. A nudi részleg csak néhány méterre volt attól a strandtól ahol mi fürödtünk,úgyhogy láttunk fura figurákat.

A szobánkban minden fal más színű volt, saját fürdő, klíma és a többi szobával közös konyha járt hozzá. A konyhában aztán nem sokat főztünk, mivel minden tiszta dzsuva volt. Miután lezuhanyoztunk felderítő útra indultunk Barcelonában. A hostelben kaptunk térképet és elmondták mit merre találunk. Szerencsére a tengerpart és a bolt is 10 percre volt tőlünk. Úgy döntöttünk,hogy elsőként a Picasso Múzeumot nézzük meg, (ahova 50 % kedvezményünk volt a Barcelona kártya miatt), de a múzeum megkeresése egy 2 órás sétába és ebédbe torkollott. A mindenki által ajánlott Taller de Tapasban ettünk,ahol 25 euroból egyikünk sem lakott jól,de legalább finom volt. Nem értettük,hogy működik a tapasos rendszer,de nem is akarták nekünk elmagyarázni, és egyáltalán nem voltak valami kedvesek. Végül gaspachot ettünk,kicsi sült halacskákkal és paradicsomos kenyérrel. Több embert is megkérdeztünk,hogy merre kell menni,de mindenki teljesen mást mondott,úgy látszik a spanyolok is az olaszokhoz hasonlóan magyaráznak. Szerencsére még zárás előtt megtaláltuk a múzeumot, ami mindkettőnknek nagyon tetszett.

Kicsit még sétálgattunk a városban és ajándékokat néztünk,vettünk sangríát és összefutottunk a Mikiékkel az utcán ( akikkel egy géppel mentünk) aztán mentünk haza aludni,mindketten hulla fáradtak voltunk.

2. nap (08.08.08., péntek)
Ma is nagyon jó volt. Megettük az első reggelinket a hostelban (amit csak akkor tudtuk meg,hogy benne van az árban) és útnak indultunk. Az eredeti tervtől eltérve leszálltunk a Sagrada Familiánál és fényképezéssel, nézelődéssel órákat eltöltöttünk. Aztán átmentünk az Universitat metró megállóhoz és elkezdtünk sétálni a Rambla felé. Természetesen én minden ruhaboltba be akartam menni,ezért be is mentünk.  Elérkeztünk a Plaza Catalunához és sokáig néztünk egy elég klassz zenekart aki a téren játszott. Majd újabb boltok következtek (szegény Peti) és végre meg is találtuk a piacot. A Mikiék ajánlották,hogy együnk ott,mert nagyon klassz tengeri dolgokat lehet kajálni,viszonylag olcsón. Nem akartunk hinni a szemünknek annyi gyönyörű kaja,pia és minden volt. Ott ebédeltünk egy 2 személyes mariscos ( tengergyümölcsei) tálat. Nagyon, nagyon fincsi volt.
Ebéd után a szemben lévő Erotika Múzeumba mentünk, aztán visszamentünk a piacra és a frissen csavart gyümölcsleves standhoz mentün, kókusz és mangó levet inni.
Lesétáltunk a tengerpartra ( a kikötőhöz) és nagyon megörülve egy Barcelona card miatt ingyenes hajóútnak, elmentünk hajókirándulásra. Hatalmas hullámok voltak,én 5 perc után rosszul lettem ,a Peti meg nevetett rajtam,hogy milyen vicces fejem van ilyenkor. Miután vége lett a borzasztó kirándulásnak, kicsit összeszedtem magam és elmentünk a Colombus emlékműhöz amiben volt egy lift és felvitt a legtetejére,ahonnan nagyon klassz képeket csináltunk. Hazafelé megkerestük az egyik Gaudí házat,ami már sajnos rég zárva volt,de kívülről azért szép képeket csináltunk. Megnéztünk még néhány boltot, vettem képkeretet anyának, fülbevalót és húgomnak,a Peti pedig kajált. A Ramblán rajzoltattunk magunkról karikatúrát, nagyon vicces lett. 

3.nap (08.08.09. szombat)
A reggelit már a második nap meguntuk, lekváros/nutellás/vajas kenyérből lehetett választani és néhány müzliből. Elindultunk a Montjüic park felé, nagyon király vezető nélküli mini metró visz fel egy dombra ahol a park bejárata van. Elsétáltunk a Miró Múzeumig közben bementünk csomó pici, nagyon szép kertbe. A múzeum nekem annyira nem tetszett,az ajándékboltban lévő ötletes dolgok annál inkább,de minden rohadt drága volt. Tovább mentünk az Olimpiai Stadionhoz, ahová be is lehetett menni, mivel ilyenben még sosem voltunk, érdekes volt. Egyre melegebb lett,de tovább mentünk egy botanikus kertbe,ami földrészek szerint volt elosztva és bemutatta minden hely növényzetét. Ez nem sokáig érdekelt minket, kb. 10 perc után indultunk vissza a centrumba. A kikötőben, nagyon menő helyen paellát ebédeltünk. Kicsit mászkáltunk az ott lévő MareMagnum bevásárlóközpontban és megkóstoltunk egy spanyol fura édességet, és vettem egy gatyát. Elmentünk az Akváriumhoz megnézni,hogy mennyibe fog kerülni,aztán kiültünk a tengerpartra beszélgetni. Nagyon fáradtak voltunk,ezért visszamentünk a hostelba. Kicsit pihiztünk,hamar este lett és elindultunk az Espana térre megnézni a Magic Fountaint. Sokkal jobb volt mint amire számítottam, csodálatos volt és szuper zenék mentek alatta, örökké nézni tudtam volna, de a Peti viszonylag hamar megunta, így sangriát iszogatva elindultunk haza. Szemtanúi voltunk egy rendőri akciónak is, tolvajokat kaptak el és bilincsbe verve bedobták őket egy rabszállító autóba. Gyerekek is voltak köztünk. Mi nagyon örültünk,hogy itt legalább dolgozik a rendőrség.

4-5 nap ( 08.08.10-11. vasárnap-hétfő)

Vasárnap az Akváriumban kezdtük a napot, igyekeztünk minél korábban odaérni,hogy ne legyen olyan nagy sor,de nagyon nagy volt. Petinek nagyon tetszett, persze nekem is,csak én már Lisszabonban és a Camponában is voltam ilyenben,úgyhogy nem volt akkora újdonság. Aztán vásárolgattunk és egy önkiszolgáló étteremben halálra ettük magunkat. Elmentünk a Textil Múzeumba,de be volt zárva, ezért hazamentünk és lementünk strandolni. A víz nagyon kellemes volt és tiszta.
Este a Mikiékkel vacsoráztunk. Az első hely ahova beültünk, jó lett volna,de mivel háromnegyed óra után sem tűnt fel senkinek,hogy ott vagyunk eljöttünk. Hosszas keresés után beültünk egy másikba,ahol a többiek jót ettek az én kajám borzalmas volt. Alig bírtunk hazamenni a fáradtságtól,én úgy éreztem magam mint aki seggrészeg pedig egy kortyot sem ittam,és járni alig tudtam, pedig futni kellett volna,hogy elérjük az utolsó metrót.
Hétfőn reggeli után a buszpályaudvarra mentünk, San Sebastiánba jegyet venni. Ez elvett 2 órát, mivel nagyon hosszú sor volt és arra a buszra nem is volt hely amivel menni akartunk, ezért vettünk egy másikra,de rájöttünk,hogy az úgy nem jó,mert akkor úgy érünk oda,hogy nem lesz hol aludnunk,ezért ki kellett cseréltetni. Szerencsére sokkal kevesebbet fizettünk mint amire számítottunk, azóta sem tudjuk miért,de örültünk neki. Átsétáltunk a Ciutella parkba,ahol azt hittük,hogy van egy Gaudí ház,de nem volt. Gyönyörű park volt, tóval, szép épületekkel, állatkerttel. Az állatkertbe nem mentünk be,mert gondoltuk mindenhol ugyanolyan, kivéve az albinó gorillát aki csak Barcelonában van fogságban, de annyit nem ért meg nekünk a látvány,hogy ezért kifizessük a belépőt. Havas által ajánlott Ovniban ebédeltünk ( ami tényleg nagyon klassz,még jobbat ettünk,mint a másik önkiszolgáló helyen). Megint elmentünk a Textil Múzeumba,de megint zárva volt,ahogy az összes többi múzeum is,mivel hétfő volt.Így hát, úgy döntöttünk,hogy ma megyünk a Güell Parkba. Lenyűgöző látvány volt és sajnáltuk,hogy nem épült meg a teljes lakónegyed az eredeti terv szerint. Szép fotókat csináltunk, és újabb ajándékbolt körút után mentünk haza. A vacsoránk paradicsomos, kagylós, polipos pirítós volt amit mi csináltunk a hostelban. Vacsi után mentünk netezni, amit ingyen lehetett szintén.

6. nap ( 08.08.12. kedd) – Petyusom írta
Ma nagyon korán keltünk,mert még az utca hosszúságú sorok előtt oda akartunk érni az egyik általunk kinézett Gaudí házba. A ház nagyon-nagyon szép volt ( Casa Battló), jókat fotóztunk ott. Átsétáltunk egy másikba is, de ott már kígyózó sor állt és nagyon olcsó volt ( úgy véltük, hogy a kívülről látszódó irodák miatt, kicsi az a rész ami megtekinthető) így nem mentünk be.
Átmentünk a Kortársművészeti Múzeumba, (amit a Peti nem bírt megjegyezni, ezért csak Modernartnak hívtuk egymás között),de kedden zárva volt,így úgy döntöttünk másnap nézzük meg. Ismét egy zseniálisat ettünk a piacon (gomba-tál és tengergyümölcsei-tál), majd hazamentünk átöltözni és irány a strand. Hatalmas hullámok voltak, napoztunk,meg fürödtünk. Otthon a Dia-ban vásároltakból jót vacsoráztunk, közben néztük az Olimpiát. Este torpedóztunk és szokásunkhoz híven felolvastunk egymásnak. Pihenünk a holnapra.

7.nap ( 08.08.13. szerda)
Ma is nagyon jó volt. Nem keltünk fel a reggelire ( mert csak 10-ig lehetett enni),hanem sokáig aludtunk. A Dia-ban vásárolt sütiket reggeliztük, instant kávéval. Dél körül útnak indultunk, és leszálltunk a metróról a Monumental megállónál,hogy megnézzük a Bikaviadal Arénát. Ez volt az a hely ahol mindennap le akartunk szállni hazafelé,de sosem bírtunk a fáradtságtól,ezért döntöttünk úgy,hogy rögtön ott kezdjük a napot. Be is mentünk, fényképezgettünk, megnéztük a múzeum részét is meg a bikákat az istállójukban. Vettünk bikás felespoharakat ajándékba. Visszaszálltunk a metróra, vásárolgattunk és elmentünk a Kortársművészeti Múzeumba. Megint az Ovniban ettünk, és Peti fantasztikus tájékozódó képességének köszönhetően megint elmentünk a Textil Múzeumba,de megint zárva volt és megtudtuk,hogy októberig ki sem nyit. Ez sehova nincs kiírva,csak most volt ott egy portás csaj és ő mondta. Egy másik útvonalon mentünk haza,mint ahogy szoktunk és itt a Besós metró megálló után a Besós Már (? ) következett,amin jót nevettünk. Neteztünk és összecsomagoltunk,mert sajnos ez volt az utolsó éjszakánk Barcelonában.

8.nap 08.08.15. csüti
Már előző este összepakoltunk,és reggel elmentünk vásárolni. Kiköltöztünk és szendvicseket csináltunk,hogy ne kerüljön olyan sokba ez a nap. Elmentünk a buszállomásra és betettük a csomagokat a széfbe ( 2x is,mert először a szendvicseket is betettük,majd rájöttünk,hogy az kelleni fog,ezért mégegyszer fizethettünk ki 5 eurót). Megnéztük a Diadalívet, sétálgattunk és busszal mentünk a Plaza Catalunára. Egy fagyi és néhány Zara után (mert szerencsére minden sarkon van egy ) indultunk is a Vidámparkba. Amikor felértünk a hegytetőre (mert ez Barcelona legmagasabb pontja), először a kilátásban gyönyörködtünk, majd egészen estig játszottunk. Kipróbáltunk minden játékot ami megtetszett,kivéve egyet, a Krueger Hotelt, ahol ¾ óra sorbaállás után még kb. ugyanennyi lett volna hátra. (mindkettőnknek tetszett,hogy ahol állsz onnantól még hány perc van hátra a bejutásig). Bejártuk az egész vidámparkot és jókat mulattunk mindenen. Akartam venni cukormázba mártott óriási piros almát, pálcikára szúrva,mint mesékben,de már elfogyott. 10 körül visszaértünk a buszpályaudvarra és vártuk a buszunkat San Sebastiánba. Nem volt már erőnk sétálni,így inkább csak ültünk a váróban és vártuk,hogy megjelenjen a monitoron,hogy honnan indul. Hihetetlen káosz volt az összes pályaudvaron ahol jártunk. 3 busz is ment egy időben San Sebóba,és mi először egy rosszba pakoltunk,majd az utolsó pillanatban mondta a sofőr,hogy ez nem a miénk,de majdnem elment a miénk (ami a kiírások szerint nem is létezett) amíg átcuccoltunk oda. Senki nem tudott semmit és semmi nem oda volt kiírva ahol valójában volt. A söfőr nagyon vicces figura volt,teljesen fel volt pörögve semmit nem értettem abból amit mondott. Átmentünk Barcelona másik pályaudvarára és ott is felszálltak emberek,nagyon vicces volt nézni a buszból ahogy mindenki fel alá rohangál és kérdezősködik,a mi sofőrünk és sprintelt ki és be az információs szobából,majd nagy nehezen elndultunk kifelé a városból. Jól utaztunk volna,ha nincs kb. 15 fok a buszon. azért kicsit tudtunk aludni.

San Sebastián

9.nap  08.08.15. péntek

Szakadó esőben és 12 fokban , reggel 6-kor szálltunk le buszról,el sem hittük,hogy Spanyolországban ilyen idő van. Az utcán öltöztünk át,néhány drogos csöves és a többi utas társaságában. Semmi buszpályaudvar nem volt,csak egy megálló. Álldogáltunk és azon gondolkoztunk,hogy hol töltsük az időt amíg kinyit a camping. Elmentem pisilni,de nem lehetett becsukni az ajtót, ezért megkértem a Petit,hogy tartsa. Őt egy arab faszi megbökte hátulról és elkezdett magyarázni neki,amíg a Peti elfordult,hogy megmondja,hogy nem érti, a másik arab ellopta a táskám. Kijöttem a wc-ből és a Peti kérdezte,hogy: - nem történt valami a táskámmal?(mert a hátán volt), mert egy fura figura kérdezgetett. Erre én: - nem,de hol az enyém? ...Ez a mondat kattogott a fejemben napokkal azután is,hogy kiraboltak minket. A táskámban mindenünk benne volt,mert azt vittük fel a buszra,ezért egybe pakoltunk. természtetesen ez volt az első és utolsó alakalom,hogy minden egy helyen volt. Peti ledobta a hátizsákját és elment megkeresni a tolvajt, én meg álltam a szakadó esőben, zokogva és könyörögtem,hogy jöjjön vissza,nehogy kötkedjen és bántsák. Persze a tolvajok már rég messze voltak. Az egyetlen nyitva lévő kávézóból hívtam a rendőrséget,de annyira kivoltam,hogy nehogy spanyolul,de még magyarul sem tudtam rendesen beszélni. Közben a Peti megint elment, hátha eldobták a táskám valahova,miután kivették ami kell. Megint egyedül maradtam és egy részeg elkezdett nyomulni rám, és kérdezgette,hogy mi van a táskákban és hova ment a barátom stb. Visszaért a Peti, addigra a kocsmáros elmagyarázta hol a rendőrség. A rendőrségen töltöttük az egész délelőttöt, senki nem tudott természetesen (ott sem) angolul. Amikor megkaptam a listát,hogy ixeljem mit loptak el, és hogy nézett ki a rabló,akkor jöttem rá,hogy benne volt a fényképezőgépem: az előző hét összes fényképével. Azt hittem meghalok. A többi cuccomról nem is beszélve amikért elég sokat dolgoztam. A rendőrségről kukázni mentünk,hátha legalább az iratok meglesznek,persze semmi eredmény nem volt,csak az,hogy teljesen elázott a gatyánk és a cipőnk. A Peti fényképezőgépe egy másik táskában volt szerencsére,és az én pénzem is,úgyhogy szerencsére legalább egy pár napra elegendő volt. Letiltottuk a bankkártyákat és haza akartunk jönni. Végül persze úgy döntöttünk,hogy maradunk és két fogatlan arab nem cseszheti el azt, amit egész évben vártunk. A rendőrkapitány feltelefonált a campingbe,ahonnan már nagyon elkéstünk,de ennek ellenére megvolt a szállásunk. A rendőrségről nem tudtunk telefonálni,kicsit furcsa volt,hogy miért nem lehet külföldet hívni. Felhívtuk a magyar követséget Madridban,akik próbáltak segíteni,de nem sok hasznosat mondtak. Peti nézett fotókat az esetleges rablóktól (és nagyon megijedt az arcoktól).
Egy fülkéből hazatelefonáltunk,hogy elmondjuk mi történt, felhívtuk a telefonjainkat,persze eredmény nélkül. ( később kiderült,hogy az én mobilomról még Izraelt hvták, 3000Ft-ért, még mielőtt letiltottuk)
Szakadó esőben felmentünk a campingbe,felvertük a sátrat és betettük a csurom vizes cuccainkat. Egész nap nem mozdultunk ki a camping étterméből ( ami inkább kocsma volt),aztán a sátorban beszélgettünk,olvastunk,sangriáztunk,aludtunk (kispárna nélkül mert azt is elloptákkkkk). Egyikünket sem érdekelte a város és semmi kedvünk nem volt újra elsétálni a lopás helyszínén.
A camping egy hegyen, gyönyörű környezetben, kb. 20 perc busz útra volt a központtól,és ha 2 percet sétáltunk leláttunk a tengerre.

10.nap 08.08.16. szombat
Kialudtuk magunkat és a reggeli után Peti mosott,és mentünk a postára,megérdeklődni,hogy hogyan tudnak pénzt küldeni nekünk. Sétáltunk a városban,végre igazi tapasosnál ebédeltünk és strandoltunk,mindkettőnknek nagyon tetszett a La Concha. :) Strand után kajákat vettünk a Super Amara bevásárlóközpontban és megint sangria mellett beszélgetve töltöttük az estét.

11.nap 08.08.17. vasárnap
itt nem írtunk. azt hiszem turista busszal néztük meg San Sebastiánt és sétálgattunk.

12.nap - 08.08.18. hétfő
Az anyukáink küldtek pénzt Western Unionnal,de a postán hosszú várakozás után közölték,hogy ezt fényképes igazolvány nélkül nem lehet átvenni. Ennek a szolgáltatásnak pont ez a lényege,mivel akivel nem történik semmi gáz,az általában a kártyájára kap pénzt. Mondták,hogy nem tudnak segíteni, menjünk el az önkormányzatba,ott majd a rendőrségi papír alapján csinálnak nekünk. Az önkormányzatban mondták,hogy ők tuti,hogy nem,úgyhogy menjünk a nemzetközi rendőrségre. Ott mondták,hogy ők tuti,hogy nem, úgyhogy menjünk a magyar konzulátusra,ami legközelebb Bilbaoban van. Hiába mondtuk,hogy enni sincs pénzünk,nemhogy utazni, nem tudtak segíteni. Visszamentünk a helyi rendőrségre,mert gondoltuk, ott már úgyis jóban vagyunk mindenkivel. Már vártak minket a táskámmal amit a baszk rendőrség (  ) talált meg. Benne voltak az iratok és a laktóz gyógyszerem,de minden más eladhatót/használhatót kivettek belőle. Örültünk,hogy legalábbi ennyi megvan,de szörnyű érzés volt,hogy a fogatlan arab geci fújja magára a dezodorom és viseli a szemüvegem stb. Benne hagyták az Escadám kupakját is....
Rohantunk a postára,hogy megmutassuk van fényképes igazolányunk,de ha nem kerül meg a táskám ( aminek elég kicsit esélye volt) fogalmunk sincs,mit csináltunk volna. Amint végeztünk ezekkel úgy döntöttünk,erre inni kell...

13.nap - 08.08.19. kedd
Reggeli után elindultunk, le a városba. Természetesen megint esett,ahogy szinte mindennap ez előtt. Kicsit már vágytunk vissza Barcelonába. Romantikus ebédre mentünk az óvárosba, és vekkert vettünk,hogy fel tudjunk kelni másnap. Idegesítő volt,hogy ilyen baromságokra kell költeni. Sokat nézelődtem a Zara Home-ban,aztán elmentünk szendvics alapanyagot venni a másnapi hosszú útra.
Este rájöttünk,hogy nagyon sok piánk van még amit nem akarunk magunkkal vinni Barcelonába. Összeismerkedtünk egy Londonban elő, ausztrál- német párral és velük ittunk a teraszon,amíg megint el nem kezdett esni és mindenki visszatért a sátrába. Kicsit hiányoltuk,hogy a campingben nem volt olyan közös összejövős hely,ahol rossz idő esetén lehet lenni.

14.nap - 08.08.20. szerda utolsó nap

Reggel 6-kor keltünk és még sötétben lámpa nélkül készülődtünk az indulásra. Hívtam taxit, a Peti összecsomgolta a sátrat és lementünk a buszpályaudvrra. Megint a szokásos senki nem tud semmit állapot volt,de nemsokára megtudtuk,hogy egy órát késik a buszunk. 8-kor indultunk és du. 4-kor érkeztünk meg Barcelonába. Olyan volt mintha hazamentünk volna,csak éppen szállásunk már nem volt ott,így ki kellett húznunk hajnal ¾ 5-ig amíg nem indult a reptéri busz. A Burger Kingben újabb táskarablás fültanúi voltunk.

Megettük a maradék szendvicseket és mentünk a Plaza Catalunára elkölteni a maradék kis pénzünket. Sétálgattunk,visszamentünk a pályaudvarra, iszonyú fáradtak voltunk. Elmentünk a Torre Agbarhoz, ami esténként szép színesre ki van világítva,de persze aznap este nem volt. A maradék néhány órát a pályaudvaron töltöttük. Leültünk a váróban és egy fura alakra lettünk figyelmesek. Ez legalább ébren tartott minket. Lévén hogy tolvajokra voltunk specializálódva,hamar feltűnt,hogy valami nem stimmel velük. négyen voltak és fel-alá rohangáltak és figyeltek mindenkit, és főleg táskákat. Elvették egy csávó táskáját aki visszavette,aztán egy csajét is,de ő is visszarántotta. Mindenki tudta róluk,hogy ők a rablók mégsem zavartatták magukat. Jött egy busz ami a reptérről hozta a turistákat,és a tolvaj próbált elvegyülni közöttük,hogy amikor nem figyelnek rabolhasson. Én szóltam az őrnek,hogy ott egy tolvaj,erre ő mégkérdezte merre megyünk. Mondtam,hogy ez mindegy,mert ott egy tolvaj, közben a tolvaj észrevette hogy rá mutatok,mégsem érdekelte. Még legalább 3 embertől megpróbálták elvenni a táskát,de nem ment nekik, nagyon lúzerek voltak. Végül az őr kifütyülte őket,és rá vagy fél órával megérkeztek a rendőrök is,mellesleg a rendőrség a szomszédos épület volt.

Miután a tolvajok végleg elmentek,teljesen bepunnyadtunk,főleg a szerelmem bírta nehezen a várakozást. Kimentünk a reptérre,ott már gyorsabban telt az idő. Kicsit vártunk és becsekkoltunk, a reptéren reggeliztünk,és már repültünk is hazafelé.

Összefoglalva fantasztikusan éreztem magam. Igyekeztünk,hogy a rablás ne árnyékolja be az egész utat. Ezért vagyok mérges,mikor mindenki azt kérdezi,hogy hogy raboltak ki minket és nem azt,hogy milyen volt a nyaralás. Történhetett volna velünk sokkal rosszabb is,ennyi kaland belefért. A képeim elvesztek,de minden egyes napra emlékezni fogok.Lényeg,hogy együtt voltunk,és sok szép élménnyel (és tapasztaltabban) jöttünk haza.

Köszönök mindent husos.