14.nap - 08.08.20. szerda utolsó nap

Reggel 6-kor keltünk és még sötétben lámpa nélkül készülődtünk az indulásra. Hívtam taxit, a Peti összecsomgolta a sátrat és lementünk a buszpályaudvrra. Megint a szokásos senki nem tud semmit állapot volt,de nemsokára megtudtuk,hogy egy órát késik a buszunk. 8-kor indultunk és du. 4-kor érkeztünk meg Barcelonába. Olyan volt mintha hazamentünk volna,csak éppen szállásunk már nem volt ott,így ki kellett húznunk hajnal ¾ 5-ig amíg nem indult a reptéri busz. A Burger Kingben újabb táskarablás fültanúi voltunk.

Megettük a maradék szendvicseket és mentünk a Plaza Catalunára elkölteni a maradék kis pénzünket. Sétálgattunk,visszamentünk a pályaudvarra, iszonyú fáradtak voltunk. Elmentünk a Torre Agbarhoz, ami esténként szép színesre ki van világítva,de persze aznap este nem volt. A maradék néhány órát a pályaudvaron töltöttük. Leültünk a váróban és egy fura alakra lettünk figyelmesek. Ez legalább ébren tartott minket. Lévén hogy tolvajokra voltunk specializálódva,hamar feltűnt,hogy valami nem stimmel velük. négyen voltak és fel-alá rohangáltak és figyeltek mindenkit, és főleg táskákat. Elvették egy csávó táskáját aki visszavette,aztán egy csajét is,de ő is visszarántotta. Mindenki tudta róluk,hogy ők a rablók mégsem zavartatták magukat. Jött egy busz ami a reptérről hozta a turistákat,és a tolvaj próbált elvegyülni közöttük,hogy amikor nem figyelnek rabolhasson. Én szóltam az őrnek,hogy ott egy tolvaj,erre ő mégkérdezte merre megyünk. Mondtam,hogy ez mindegy,mert ott egy tolvaj, közben a tolvaj észrevette hogy rá mutatok,mégsem érdekelte. Még legalább 3 embertől megpróbálták elvenni a táskát,de nem ment nekik, nagyon lúzerek voltak. Végül az őr kifütyülte őket,és rá vagy fél órával megérkeztek a rendőrök is,mellesleg a rendőrség a szomszédos épület volt.

Miután a tolvajok végleg elmentek,teljesen bepunnyadtunk,főleg a szerelmem bírta nehezen a várakozást. Kimentünk a reptérre,ott már gyorsabban telt az idő. Kicsit vártunk és becsekkoltunk, a reptéren reggeliztünk,és már repültünk is hazafelé.

Összefoglalva fantasztikusan éreztem magam. Igyekeztünk,hogy a rablás ne árnyékolja be az egész utat. Ezért vagyok mérges,mikor mindenki azt kérdezi,hogy hogy raboltak ki minket és nem azt,hogy milyen volt a nyaralás. Történhetett volna velünk sokkal rosszabb is,ennyi kaland belefért. A képeim elvesztek,de minden egyes napra emlékezni fogok.Lényeg,hogy együtt voltunk,és sok szép élménnyel (és tapasztaltabban) jöttünk haza.

Köszönök mindent husos.