San Sebastián

9.nap  08.08.15. péntek

Szakadó esőben és 12 fokban , reggel 6-kor szálltunk le buszról,el sem hittük,hogy Spanyolországban ilyen idő van. Az utcán öltöztünk át,néhány drogos csöves és a többi utas társaságában. Semmi buszpályaudvar nem volt,csak egy megálló. Álldogáltunk és azon gondolkoztunk,hogy hol töltsük az időt amíg kinyit a camping. Elmentem pisilni,de nem lehetett becsukni az ajtót, ezért megkértem a Petit,hogy tartsa. Őt egy arab faszi megbökte hátulról és elkezdett magyarázni neki,amíg a Peti elfordult,hogy megmondja,hogy nem érti, a másik arab ellopta a táskám. Kijöttem a wc-ből és a Peti kérdezte,hogy: - nem történt valami a táskámmal?(mert a hátán volt), mert egy fura figura kérdezgetett. Erre én: - nem,de hol az enyém? ...Ez a mondat kattogott a fejemben napokkal azután is,hogy kiraboltak minket. A táskámban mindenünk benne volt,mert azt vittük fel a buszra,ezért egybe pakoltunk. természtetesen ez volt az első és utolsó alakalom,hogy minden egy helyen volt. Peti ledobta a hátizsákját és elment megkeresni a tolvajt, én meg álltam a szakadó esőben, zokogva és könyörögtem,hogy jöjjön vissza,nehogy kötkedjen és bántsák. Persze a tolvajok már rég messze voltak. Az egyetlen nyitva lévő kávézóból hívtam a rendőrséget,de annyira kivoltam,hogy nehogy spanyolul,de még magyarul sem tudtam rendesen beszélni. Közben a Peti megint elment, hátha eldobták a táskám valahova,miután kivették ami kell. Megint egyedül maradtam és egy részeg elkezdett nyomulni rám, és kérdezgette,hogy mi van a táskákban és hova ment a barátom stb. Visszaért a Peti, addigra a kocsmáros elmagyarázta hol a rendőrség. A rendőrségen töltöttük az egész délelőttöt, senki nem tudott természetesen (ott sem) angolul. Amikor megkaptam a listát,hogy ixeljem mit loptak el, és hogy nézett ki a rabló,akkor jöttem rá,hogy benne volt a fényképezőgépem: az előző hét összes fényképével. Azt hittem meghalok. A többi cuccomról nem is beszélve amikért elég sokat dolgoztam. A rendőrségről kukázni mentünk,hátha legalább az iratok meglesznek,persze semmi eredmény nem volt,csak az,hogy teljesen elázott a gatyánk és a cipőnk. A Peti fényképezőgépe egy másik táskában volt szerencsére,és az én pénzem is,úgyhogy szerencsére legalább egy pár napra elegendő volt. Letiltottuk a bankkártyákat és haza akartunk jönni. Végül persze úgy döntöttünk,hogy maradunk és két fogatlan arab nem cseszheti el azt, amit egész évben vártunk. A rendőrkapitány feltelefonált a campingbe,ahonnan már nagyon elkéstünk,de ennek ellenére megvolt a szállásunk. A rendőrségről nem tudtunk telefonálni,kicsit furcsa volt,hogy miért nem lehet külföldet hívni. Felhívtuk a magyar követséget Madridban,akik próbáltak segíteni,de nem sok hasznosat mondtak. Peti nézett fotókat az esetleges rablóktól (és nagyon megijedt az arcoktól).
Egy fülkéből hazatelefonáltunk,hogy elmondjuk mi történt, felhívtuk a telefonjainkat,persze eredmény nélkül. ( később kiderült,hogy az én mobilomról még Izraelt hvták, 3000Ft-ért, még mielőtt letiltottuk)
Szakadó esőben felmentünk a campingbe,felvertük a sátrat és betettük a csurom vizes cuccainkat. Egész nap nem mozdultunk ki a camping étterméből ( ami inkább kocsma volt),aztán a sátorban beszélgettünk,olvastunk,sangriáztunk,aludtunk (kispárna nélkül mert azt is elloptákkkkk). Egyikünket sem érdekelte a város és semmi kedvünk nem volt újra elsétálni a lopás helyszínén.
A camping egy hegyen, gyönyörű környezetben, kb. 20 perc busz útra volt a központtól,és ha 2 percet sétáltunk leláttunk a tengerre.